Otthon nagyon szar a helyzet. A kapcsolatom a feleségemmel mélyponton. Kb. egy éve nem nyúltunk egymáshoz és az az igazság, hogy már nem is kívánom a szexet vele. Az meg egy jó kérdés, hogy szeretem-e, szerintem már nem. Naponta kétszer, reggel, meg este adunk egymásnak egy-egy gépies puszit, szerintem csak a gyerekek miatt, hogy ne vegyenek semmit észre. Bár hülyének, vagy vaknak kellene lenniük, mert egy éve a nappaliban alszom. Ebből mondjuk elegem van, ideiglenes megoldásnak jó volt, de most, hogy véglegesnek tűnik, kellene valami más terv. A lányom régi szobáján gondolkodom, hogy berendezem magamnak, de nem tudom nem lenne-e jobb megoldás elköltözni, bár az meg anyagilag lenne megterhelő. Beszélnünk kellene róla, de nem tudunk.
A lányom (az első házasságomból) külföldön él. Már 3 éve együtt élnek egy francia pasassal, akit én személy szerint kedvelek, és már gyereken is gondolkoztak (a lányom 33 éves), de most úgy néz ki, hogy szakítanak. Most volt itthon (egyedül) és igencsak maga alatt volt. Még összeveszni is elfelejtett velünk, ami pedig ilyenkor menetrendszerű szokott lenni. Mint kiderült az a nagy gondja, hogy a nagyobbik fiamat (a második házasságomból) nagyon elkényeztetjük, mert őneki, amikor velünk élt és itthon dolgozott (20-26 éves koráig), takarítania kellett a szobáját és a fürdőt, amit használt, plusz a saját ruháit is neki kellett beraknia a mosógépbe, plusz néha (mondjuk hetenként egyszer) megkértük, hogy vigyázzon este a kisebb fiunkra. Most pszichológushoz jár, hogy feldolgozza azt, hogy ezt most a nagyobbik fiamnak, aki egyetemista, nem kell csinálnia és mi ebből kifolyólag elkényeztetjük. Ergo neki milyen sanyarú sorsa volt.
A nagyobbik fiam egyetemista. A 380 ponthatárú szakra 438 ponttal jutott be, úgyhogy megnyugodtunk, hogy révbe értünk, sínen van minden. Ehhez képest az első kért szemeszter totális csőd volt. Kivágták az egyetemről, egy évet ellébecolt (kvázi semmit sem csinált). Újra felvették ugyanarra a szakra, az első félévet megint elcseszte. Ekkor besokalltam és közöltem vele és az anyjával is, aki mindig védte, hogy a következő szemeszter az utolsó dobása. Erre sikerült.Úgy látszik nem hülye, csak tényleg el van kényeztetve és lusta.
Szóval minden hepi, emellett csak dolgozom és sokat sportolok. Pont az hiányzik, ami a legfontosabb, a családi hátország.
